Beszámolók

A Mikulás segítő manói szaloncukorral köszöntötték a Mikulás Qpára érkező diákokat.

Amikor minden csapat megérkezett, világossá vált számukra, hogy matekfeladatok megoldásával tudnak segíteni a Mikulásnak az ajándékok visszaszerzésében. A Mikulás azt is elárulta, hogy milyen szabályok szerint kell a feladatokat megoldaniuk a csapatoknak.

Ezek után megkezdődött a verseny. A résztvevő csapatok, miközben dolgoztak, bizonyos időközönként szaloncukrot kaptak, és hogy érzékeljék az idő múlását, a Mikulás szorgos segítői sorban hordták be a későbbi közös falatozásra szánt finomságokat.

A csapatok a verseny végén szuper ajándékcsomagokat kaptak, benne különböző logikai játékokkal és egyéb meglepetésekkel.

Minden csapat keményen dolgozott, de végül a városligeti iskola csapata lett a győztes. Az eredményhirdetés előtt került sor a záróműsorra, aminek a része volt a közös éneklés is.

Ezután következett a buli, és miközben a gyerekek ettek-ittak, a jó hangulat érdekében a manók karácsonyi zenéket raktak be. Végül a csapatok elkezdtek szedelőzködni, és jó hangulatban, sok nagyszerű emlékkel gazdagabban távoztak.

Reméljük jövőre ugyanekkor, ugyanitt találkozunk az iskolánkban Veletek!

Manók

Idén is megrendezésre került a Mikulás Qpa nevű matekverseny, a Szent István Gimnáziumban, melyen most nyolc iskola lelkes tanulói vettek részt. Egy rövid szervezői megbeszélés után már érkeztek is a csapatok. Körülbelül fél három lehetett mire mindenki odaért. Valamennyi csapat asztalán ott hevert egy kis meglepetés, melyet az ekkor még nem látott Mikulás készített oda nekik.

Mielőtt elkezdődött volna a verseny a csapatkapitányok kijöttek a sorszámukért és egyeztettük velük a csapatok felállását. Ezután elkezdődhetett a megmérettetés.

Szinte azonnal, a versenyóra elindítása után már érkezett is egy csapat két jó megoldással. Mindannyian csodálkozva néztük, hogy vajon hogyan lehetnek ilyen gyorsak?

Ezután a csapatok küldöncei folyamatosan hozták a megoldásokat. A hatos csapat küldönce fordult meg a legtöbbször az asztalunknál, s egy idő után már nem is volt szükség a sorszámra hisz már megismertük. 

A többi csapat is szünet nélkül küldte a képviselőjét az eredményekkel a zsűrihez, nem is volt megállás a verseny végéig.

A csapatok az utolsó öt percig láthatták a kivetítőn az állást, innentől ugyanis a pontszámok eltűntek a képernyőről. Az utolsó percekben szinte sor alakult ki a küldöncök között, hisz mindenki próbált még minél több feladatot megoldani a finishben. A végén már egyre többen választották a tippelést is és meglepő módón sokaknak be is vált, de nagymértékben nem tudott a verseny állásán változtatni, így nektek sem ajánlom ezt a későbbiekben.

Közvetlenül az idő lejárta után meglátogatott minket a Mikulás is, aki kihirdette az eredményeket. Gondolom, nem árulok el nagy meglepetést, ha elmondom, hogy idén is a Herman Ottó Tudásközpont Általános Iskola csapata, a hatos számú csapat vitte el a pálmát a lelkes küldöncükkel. Az eredményhirdetés után mi a szervezők még ott maradtunk és segítettünk átrendezni a termet. Én idén először vettem részt a verseny szervezésében, de remélem a többi évben is segíthetek majd! A teremrendezés után mindenki boldogan távozott, hiszen egy varázslatos elő karácsonyi élménnyel gazdagodtunk mindannyian.

Viszlát jövőre! Addig is hatos!

Szervezők

(Turner Lili, a Mikulás egyik segédje)

Idén már nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Szent István Gimnáziumban a Mikulás Qpa matekverseny, töretlen sikerrel. 2017-ben kilenc iskola csapata vett részt a megmérettetésen. A verseny kapunyitója hivatalosan 14:15-re volt kitűzve, de ekkorra már sokan itt is voltak, így hamarosan bele is kezdhettünk a buliba. Miközben a csapatokból kijöttek a kapitányok a regisztrációhoz és az adatok ellenőrzéséhez, örömmel konstatáltuk, hogy nagyon sokan már nem először vannak nálunk és tudják a verseny menetét és a szabályokat is ( :) ). Miközben az utolsó csapat is megérkezett, a színfalak mögött már nagy volt a sürgés-forgás, mindenki izgult, hogy rendben folyjon le a dolog. Ahogyan körbenéztünk a teremben, láthattunk sok mikulássapkás segítőt, ahogyan elfoglalják a helyüket. Pár percen belül Taródi Anna és Nemes Balázs elkezdték a szabályok ismertetését, és mindenki figyelmét felhívták arra, hogy most szaladjanak el mosdóba, mert utána 75 percig nem lesz rá alkalmuk. Közben persze ment a halk zümmögés, a tanárok is izgatottan várakoztak a sarokban. Anna viccesen felszólította a résztvevőket, hogy mosolyogjanak, ha fotózzák őket, mert az aztán kikerül ide, a verseny hivatalos oldalára.

Fél háromkor végre-valahára kiosztottuk a borítékokat a feladatokkal, és öt percen belül el is kezdődhetett a verseny! Az első feladatra pillanatokon belül három csapat is hozta a jó megoldást, nagyon belelendültek. Miközben az idő telt, a csapatok kihozták a Jolly-feladat cetlijüket, amiket mi bevittünk a gépbe. (Nem túlzás, ha azt mondom, idén minden nagyon prímán ment, mert az első öt perc után már csak három Jolly-jelölés hiányzott!). Az idő harmadánál a krampuszok kihozták a sok szeretettel készített rágcsálnivalókat, hogy felpörögjön egy kicsit az agyunk. Három órakor a táblán szereplő pontok alapján el lehetett mondani, hogy mindenki apait-anyait beletett, ugyanis már senki nem volt mínuszban. Érdekesség, hogy a Városligeti Általános Iskola és a Móra Ferenc Általános Iskola is csak egyszer adott le rossz megoldást addig, mégis az eredményjelző két végén voltak: míg a Városligeti vezetett, a Móra a végén pislogott.

Eközben persze mindenki futkosott, a versenyzők siettek ki a válaszokkal a zsűrihez, a krampuszok meg siettek vissza a kijavított papírokkal. Sajnos néha egy-egy futár elfelejtette kihozni magával a csapat sorszámát, vagy ráírni a feladat sorszámát a válaszlapra, így muszáj volt megkérnünk őket, hogy pótolják a hiányosságot.

Nagyon szoros volt a verseny, 10-10 pont különbség volt az első három helyen állók között, és már csak negyedóra volt hátra! Ekkor még mindig a Városligeti vezetett. Ráadásul a 12-es és a 16-os feladatra még senkitől nem érkezett be (jó) válasz, bár a 16-ost az egyik csapat Jollynak jelölte meg. Három percen belül legalább négyszer változott meg az állás, és volt egy csapat, akinek még nem volt egyetlen bónuszpontja sem. A Munkácsy, majd a Hermann is átvette a vezetést egyszer-egyszer egymástól, csak hogy utána újra visszaelőzzék egymást, és közben persze a Városligeti sem hagyta magát, mindig ott volt vagy a sarkukban, vagy 10 ponttal az orruk előtt! Amikor pedig két csapat holtversenyben állt a vége felé, már olyannyira felforrt a levegő, hogy Kovács Péter tanár úrnak muszáj volt ablakot nyitnia.

Az utolsó öt percre lekeverték a táblázatot, így a csapatok már nem tudhatták, ki hogyan áll. A korábbi évekhez képest viszont egyáltalán nem volt olyan nagy hajrá, mint szokott lenni az utolsó percekben, kevés volt a végső pillanatban leadott válasz.

Miközben a szervezők a pontokat összesítették és kialakították a végleges sorrendet, megérkezett a Mikulás is, és teljesítette néhány kívánságunkat (például azt, hogy végre elkezdődjön az eredményhirdetés!).

Az előző évekhez hasonlóan idén is a Hermann Ottó Tudásközpont Általános Iskola vihette haza az első helyezettnek járó kupát, bár meg kell hagyni, egy hajszálon múlt, hogy nem a Városligeti; vagy akár a Munkácsy nyert :). És ahogyan a csapatok szedelődzködtek, mi, szervezők pedig elkezdtük visszarendezni a termet, mindannyian elégedetten gondoltunk vissza erre a kis időre. Elvégre itt voltak, itt voltunk, mosolyogtak, mosolyogtunk…

Jövőre veletek ugyanitt!

Zsembery Luca, krampusz

Változatlanul

Ahogy az már tavaly is bevált, idén, a hetedik Mikulás Qpa versenyt is a mi kis csapatunk szervezte, Kovács Péter tanár úr vezetésével. Nagyjából egy hónappal a piros betűs dátum előtt már nekiálltunk megbeszélni a legfontosabb tudnivalókat, kiosztottuk az elvégzendő feladatokat és próbáltunk működőképes időbeosztással előállni. Természetesen, jó tinédzserek lévén, igen nehezen tudtuk ezt betartani… De végül, kisebb-nagyobb akadályokon átjutva, sikerült mindent a terveknek megfelelően előkészítenünk. Mindig azt tartottuk szem előtt, hogy vajon számunkra milyen lenne egy jól megszervezett matekverseny, próbáltunk minél több érdekességet belevinni a dologba. A feladatok Molnár-Sáska Ildikó tanárnőnek köszönhetően hasonlóképpen "mikulásosan” lettek megfogalmazva, mint az előző évben, mi is igyekeztük ezt a hangulatot hozni ruhákkal, jó kedvvel, valamint a mikulásjelenet is erre volt hivatott. Szerintem ismét sikerült egy vidám, élvezettel teli környezetet megteremtenünk, ahol az iskolák legjobbjai mérhették össze tudásukat.

Pénteken szerencsére eljöhettünk az utolsó óráról, hogy elvégezzük az utolsó simításokat. A Dísztermet már előre berendezték a versenyhez, így nekünk csak a megfelelő számtáblákat és válaszlapokat kellett kiosztanunk. Volt azonban egy teljesen újszerű feladatunk, aminek mi is izgatottan néztünk elébe. Minden eddigi hosztesz külön csapatot kapott, így már csapatkrampuszoknak hívtuk magunkat. Nagyon kíváncsian vártuk, milyen lesz majd a csapatunk, ezért izgatottan toporogtunk a Díszterem előtt és a lépcső tetején vártuk az iskolákat. Természetesen, előzetes megérzésem beigazolódott és az én csapatom érkezett utolsóként. :P De szerencsére nagyon aranyosak és lelkesek voltak mind, ezért hamar oldódott a hangulat.

Mi, csapatkrampuszok is alig bírtuk tartani a tempót, egymás után vittük vissza a csapatainknak a megoldásaikat és egy-egy biztató szóval vagy dicsérettel hagytuk őket ismét magukra. Bár nagyon igyekeztünk nehezedő sorrendbe rendezni a feladatokat, meglepő módon a 8-as és 10-es feladatok bizonyultak a legkönnyebben megoldhatónak, míg a 14-es feladat okozta a legtöbb problémát a 18 db feladat közül.

 A szoros küzdelemből végül a Herman Ottó Általános Iskola Zúzmanók nevű csapata került ki győztesen, összesen 1125 ponttal. Mögöttük a Városligeti hóhányók és a Mumiqlás csapatok végeztek, csupán 10 pont különbséggel. De minden egyes versenyző maximálisan kitett magáért, senkit nem láttunk lustálkodni, vagy unatkozni, ezért nagyon büszkék vagyunk mindenkire!

Finálé

Néhány perccel a verseny vége előtt hárman lányok ,,kiszöktünk”, hogy felfedjük igazi önmagunkat, átöltözzünk és segítsünk a Mikulásnak megtalálni a Dísztermet. Hatásos belépőt szerettünk volna neki biztosítani, ezért egy rövid Mikulásjelenetet adtunk elő a verseny végeztével. Nagyon jól esett látni, ahogy minden gyerek egyszerre elhallgat és teljes figyelmét a mi kis előadásunknak szenteli. Bár technikailag nem mi vagyunk a színjátszás királynői, szerintem jól megoldottuk a feladatot és sikerült jó hangulatot teremtenünk mindenki számára. Ezek után a kedves Mikulás kiosztotta a jól megérdemelt ajándékokat valamint a Qpát és néhány csoportkép után elbúcsúztunk a versenyzőktől. Reméljük, Ti is annyira élveztétek a versenyt, mint mi! Jövőre is mindenkit szeretettel várunk vissza!

A 2016-os Mikulás Qpa szervezői nevében:

A Kaffkások csapatkrampusza és a 

világ legrosszabb anyukájának megtestesítője

Kulisszatitkok

A Szent István Gimi csapata idén is hatalmas erőbefektetéssel  – és persze sok-sok lelkesedéssel – állt neki a hatodik alkalommal megrendezett decemberi matekverseny megszervezésének. Minden héten hétfőn gyűlést tartottunk, ötleteltünk, feladatokat írtunk és ellenőriztünk, fotómodellt álltunk. Nemcsak nagyon jó hangulatban teltek ezek a kis összejövetelek, hanem bizony eredményesek is voltak. Első alkalommal elég nagy káosz uralkodott, szanaszét hevertek a teremben telefirkált papírok, táblázatok, a tanár úr lázasan pötyögött laptopján, mindenki be-bekiabálta, hogy milyen szerepet vállalna szívesen, és még feladataink se voltak. De aztán a verseny közeledtével tisztázódtak a teendők, és mindenki foglalkozhatott a saját dolgával. Persze voltak részek, amik így is az utolsó utáni pillanatban álltak össze…

Pénteken, a kezdés előtt körülbelül egy órával már mindenki teljes harci díszben tevékenykedett, voltak mikulássapkás fiúk-lányok (vagyis a hostessek), akik fel-alá járkáltak a lassan kiürülő iskolában, ajándékokat pakoltak, termet rendeztek, sütiket tálaltak, és nagy kíváncsian várták az első csapatokat. Én személy szerint folyamatosan cikáztam, próbáltam minden téren segíteni a többieknek, és ezzel persze nem voltam egyedül. A Mikulásjelenet próbái alatt a legtöbben erősen rettegtünk tőle, hogy a sok csapkodás következtében egyszerűen ránk zuhan majd az ajtó, de szerencsére ezt sikerült megúsznunk, és így már az sem zavart igazán, hogy percenként kellett leporolnunk magunkat a folytonos földön csúszkálás miatt. Végre valahára a műsor is készen állt a bemutatásra, ahogy az egész Díszterem is, ezt tesztelve persze rögtön meg is érkezett az első csapat. Ezután már egymás után jöttek az iskolák küldöttségei, összesen 9 asztalt elfoglalva. 

Tíz perc elteltével mi, hostessek megindultunk, kezünkben sütivel jól megrakott tálcákkal, a versenyzők és a tanárok felé. Mindenki láthatóan örült a finomságoknak, és rögtön oldottabb hangulat uralkodott el a teremben. Az összes csapatnak sikerült negyed óra alatt kiválasztania a Jolly-feladatát, melyért ugye dupla pontot kaphattak. A kilenc futár nagyjából fele-fele arányban hozott nekünk erre a célra feladatszámokat 6 alatt illetve felett (a feladatok nehezedő sorrendben voltak, tehát az iskolák majdnem fele bevállalta Jolly-nak a nehezebb feladványokat is). Miután az utolsó Jolly száma is megérkezett, érdeklődve figyeltük a verseny állását, melyet kivetítettünk, hogy mindenki követhesse az eseményeket. Az első negyedóra után első helyen a Szánkós számolók álltak, mögöttük szorosan következtek a Ho-ho-hóóó és a Krampuszok csapatai, a dobogóról pedig éppen hogy csak lecsúsztak az Áfonyák. Ami meglepő volt, hogy már akkor, a pillanatnyi első és utolsó helyezett között összesen 220 pont különbség volt. 

And after all…

A délutánt egy elég figyelemfelkeltő és szórakoztató Mikulásjelenettel zártuk, majd szakállas barátunk kiosztotta az ajándékokat a gyerekeknek – még akkor is, ha ez a krampusznak és manó barátjának nem is tetszett teljes mértékben. Az első helyezett nagy fölénnyel a Herman Ottó Általános Iskola csapata (Ho-ho-hóóó) lett, akik, mivel már harmadik alkalommal nyertek zsinórban, megtarthatták a vándorkupát. Úgy vélem, mindenki jól érezte magát az idei Mikulás Qpán, mi pedig minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy még élvezetesebbé tegyük a matematikát.

Reméljük, jövőre találkozunk!

Szervezők

(Hümér a krampusz)

Örömünkre szolgált, hogy a résztvevő csapatok száma a tavalyihoz képest nőtt, így pont egy tucatnyi csapat foglalt helyett a Dísztermünkben kialakított asztalok körül.

Az indulók között voltak többen, akik már a tavalyi versenyen is itt voltak, de sok diák most kóstolt bele a mikulás qpázásba.

Talán ezért, talán a verseny magával ragadó hangulata miatt is, a versenyen végig nagyon lelkesen dolgozott mind a 12 csapat.

A tavaly nagy fölénnyel nyerő Városligetisek csapata egészen a félidőig egyáltalán nem hozott ki megoldást, akkor azonban nekiindultak, és meg sem álltak a győzelemig.

Ennek fényében nem is csoda, hogy a megnyitó szavak után a csapatok nagy lelkesedéssel kezdtek neki a feladatok megoldásának és 2 percen belül meg is érkezett az első megoldás a zsűrihez.

A feladatok - meglepő módon - a Mikulás és segítőinek mindennapjaiba kalauzolták a versenyzőket.

A verseny elején az Ész-faktor csapat állt az élre, majd hozzájuk zárkózott fel a Városligetisek és a Hóhányok csapat. Sokáig ebből a három csapatból álló boly közel azonos pontszámmal állt az élen, azonban a verseny felénél a Városligeti iskolából érkező csapat eggyel magasabb fokozatra kapcsolt és elhúzott a bolytól is. Eközben a másik két csapat előnye apadt, felzárkóztak hozzájuk a Mikulás rénszarvasai is.

Az utolsó szakaszra a Városligetisek csapat előnye már akkora volt, hogy bár az izgalmak fokozása érdekében az utolsó 10 percben a versenyállás eltűnt a kivetítőről, ekkor a többi 10 csapatnak már csak matematikai esélye volt az 1. helyre.

No azért marad esemény még az utolsó percekre is, hiszen 40 másodperccel a vége előtt a közben visszacsúszott Ész-faktor csapatnak sikerült megoldani a mezőny által addig több mint 10-szer hiába ostromolt 15. feladatot és ezzel visszakapaszkodni a dobogóra.

A versenyidő lejárta után, mindenki nagy meglepetésére, tiszteletét tette a verseny névadója is, és ha már eljött, ki is hirdette az eredményt.